Kiáltsuk világgá!

4.11. 11:11

Költészet napja alkalmából szeretnénk, ha minél több tankerületi iskola csatlakozna a József Attila-flashmobunkhoz. Szeretnénk kivinni az iskola falai közül a költészetet, hogy ne merevedjen tananyaggá, ezért április 11-én, 11 óra 11 perckor közös szavalást szervezünk. Minden intézmény a „verskommandójával” kivonul az adott időpontban a saját iskolaépülete elé, hogy közös szavalással hívja fel a figyelmét a költészet napjára.

A szavalandó/felolvasandó vers József Attila Ars poeticája (amennyiben az alább javasolt „részletet” választjátok, és nem az egészet, kérem, jelezzétek a szavalás elején). A cél az, hogy minél több tanulót aktivizáljunk, akiket kimozdítunk az iskola falai közül, és minél látványosabban, élvezhetőbben éljük meg együtt, hogy a vers él és élni fog!

Még az esemény előtt kérünk visszajelzést arról, hogy az iskolák nagyjából hány emberrel/osztállyal tudnak csatlakozni a flashmobhoz, hiszen a flashmobról értesítjük a kerületi lapokat is, akik a legnépesebb helyszínekre látogatnának el stábjukkal. (annapiravokuv@gmail.com) Az eseményről, kérem, iskolai szinten is készüljenek fényképes/videós dokumentációk, melyet szintén a fenti címre várunk.

Aktív megmozdulásaitokat előre is köszönve:

Vukovári Panna

tankerületi munkaközösség-vezető

magyar nyelv és irodalom (középiskola)

 

 

 

 

 

 

József Attila: Ars poetica 

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga. 

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején. 

Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

(Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.)

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat. 

Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

 Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

(S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.)

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!